Vérfarkaseredetek Németország

A Grimm testvérek egyik története megemlít egy vérfarkast.

Így szól: 3 ember bement az erdőbe, hogy fát vágjanak és az első észrevett valamit a harmadikon. Mikor készen lettek és elfáradtak a harmadik azt javasolta, pihenjenek le, így mind a hárman lefeküdtek és elaludtak. De az első csak tettette az alvást, és valójában végignézte, ahogy a harmadik felkel, magára vesz egy szörmét, farkassá változik és elmegy megölni, majd megenni egy lovat. Késöbb az első és a második úgy ébred, hogy a harmadik mellettük fekszik, majd belovagoltak a városban, ahol a harmadik panaszkodni kezdett a hasfájásáról, amiről csak az első kérdezett, megemlítve egy elhaladó lovat. A harmadik azt suttogta "Ha ezt az erdőben mondtad volna, már halott lennél"

 Bedburgi vérfarkas története:

A 16. század vége felé, a németországi Bedburg városában rendkívül ijesztő gyilkosságsorozat vette kezdetét. Egy ördögi lény tartotta rettegésben a városka lakóit szörnyű mészárlásaival. 

A történet főszereplője egy jómódú, köztiszteletben álló parasztgazda volt, aki özvegyember lévén egyedül nevelte két kamaszkorú gyermekét. Ezt az embert, akit mindenki nagyra becsült, Peter Stubbe-nak hívták. Igen, Peter Stubbe a külvilág számára rendes, becsületes férfiú volt, és senki nem sejtette, hogy a jóság álarca mögött ő egy velejéig gonosz, sötét lelkű, vérszomjas gyilkos. 

A bedburgi gazdák éveken keresztül értetlenül álltak lemészárolt teheneik furcsa halála előtt. Nap mint nap találtak elpusztult jószágokat a legelőkön, melyeket kegyetlenül széttéptek. Természetesen farkasok támadására gyanakodtak, de ez igazából Peter Stubbe természetellenes viselkedésének következménye volt, ahogy kényszeresen lemészárolta az állatokat. Később a rejtélyes gyilkos beteges telhetetlensége odáig fajult, hogy már a szomszédos települések lakóit is rettegésben tartotta. 

Aztán egyszer csak ennél is tovább ment. Már nem érte be az állatok ellen indított támadásokkal. Egyre több gyermek tűnt el a környékről, s naponta szívódtak fel a semmibe fiatal lányok, asszonyok. Néhányuk tetemét megtalálták szörnyen megcsonkított állapotban, mások holtteste sosem került elő. A közösségben kitört a pánikhangulat. Ismét az ártatlan farkasok kerültek célkeresztbe, és az emberek felfegyverkeztek a ragadozók ellen. Akadt azonban egy-két kételkedő, aki úgy hitte, nem a farkasok között kell keresni a tettest, mert az oly fondorlatos, hogy csak is vérfarkas lehet, vagyis olyan ember, aki közöttük él. 

Miután Stubbe a bíróság elé került, azt vallotta, hogy 12 esztendős korában, maga az ördög adott neki egy mágikus övet, melyről azt állította, hogy segítségével farkasbőrbe tud bújni. Amikor aztán kipróbálta, valóban átváltozott farkassá. „A mohósághoz hasonló: a farkas felfal. Erős és hatalmas. Nagy szemei vannak, mely az éjszakában ragyog, akár a tűz lángja. A szája nagy és széles. Éles, könyörtelen fogakkal teli. Teste hatalmas, mancsa óriási...” Amikor levette a mágikus övet, úgy érezte, visszatért emberi alakjához. 

Peter Stubbe egy őrült sorozatgyilkos volt, s az ő tébolya felelős több ember haláláért, beleszámítva tizenhárom gyermeket, két áldott állapotban lévő asszonyt, és számtalan jószágot. És ez nem minden! Fiatal női áldozatait szexuálisan is bántalmazta, mielőtt széttépte őket. A két állapotos asszonyból az anyaméhvel együtt kitépte a magzatokat, majd melegen és nyersen elfogyasztotta a szívüket, melyeket később „finom falatként”jellemzett. A kisebb gyerekeket megfojtotta vagy agyonütötte, és torkukat puszta kézzel szakította fel. Néhányukat kibelezte, egy részüket felfalta. A bárányokat, borjakat szintén szétmarcangolta és nyers húsukból lakmározott. 

Az egyik esetben három embert ölt meg egyszerre. Egy alkalommal megpillantott két férfit és egy nőt, amint hármasban a város falain kívül sétálgatnak. Stubbe leguggolt, mintha valamivel nem boldogulna, s mikor egészen közel értek, megszólította az egyik férfit, és arra kérte, segítsen neki. Amikor a fiatalember odament hozzá, és a társai tovább sétálva elvesztek szem elől, Stubbe agyonütötte. Miután sokáig nem tért vissza barátaihoz, azok türelmetlenkedni kezdtek, és a másik fiatalember a keresésére indult. Stubbe őt is elintézte. Közben a magára maradt lány gyanút foghatott, mert futásnak eredt, de szerencsétlenségére a gyilkos utolérte. A férfiak agyonütött tetemeit később megtalálták, a nő holtteste azonban sohasem került elő. Az emberek úgy vélték, Stubbe, miután megerőszakolta és meggyilkolta a nőt, talán őt is felfalta, s ezért nem találják a nyomát. 

Szerencsére nem minden támadás hozott Stubbe számára sikert. Egyik nap, több gyermek játszott a réten a legelésző tehenek körül. A férfi közéjük szaladt, és sikerült elkapnia az egyik kislányt. A gyerekek rémületükben elrohantak. Stubbe megpróbálta kezével összeroppantani a lányka zsenge nyakát, de ujjai képtelenek voltak fogást találni rajta, ugyanis abban az időben vált divattá a merev, magas gallér, s ez megakadályozta aljas terve végrehajtásában. A kislány kihasználta a férfi tétovaságát, és kiabálni, sikongatni kezdett. Sírásával felkeltette az egyik tehén figyelmét, ami a borjak védelmében ösztönösen Stubbe-ra rontott. A férfi elengedte a gyereket, aki elfutott. (Hogy később ez a kislány, vagy bármelyik gyermek tudta-e azonosítani a támadót, nem ismeretes.)

Peter Stubbe elmebeteg hajlama abból látszik legjobban, hogy a legszörnyűbb dolgokat saját családjával szemben követte el. Először is vérfertőző nemi kapcsolatot folytatott a lánytestvérével, majd tulajdon leányával is, akit ennek tetejében még teherbe is ejtett. Szintén a férfira vall, ahogyan tulajdon fiát, saját elsőszülöttjét eltette az útból. Magával vitte egy nap az erdőbe, meggyilkolta és felfalta az agyát. 

Mindeközben ez az embernek alig nevezhető lény, rendszeresen sétálgatott a város utcáin, rendre tisztelettel köszöntve azokat, akiknek korábban lemészárolta és felfalta gyermekeit, rokonait, barátait. Mintha mi sem történt volna… 

Stubbe rendületlenül hitt legyőzhetetlen erejében és a mágikus öv hatalmában. A sors fintora folytán mégis ez okozta vesztét. Amikor a lakosok itt-ott különböző emberi végtagokat találtak, megerősödött bennük a hit, talán mégis farkas lehet a tettes. Vadászok járták az erdőt kutyáik társaságában, hogy végre puskacsőre kapják a gyilkos lényt. Hosszú időn keresztül sikertelenül kutatták a nyomokat, aztán egy nap, megpillantottak valamit, és kopóik segítségével üldözőbe vették. A kutyák sarokba szorították a prédát, s a férfiak meglepetten látták, hogy ez nem farkas, hanem egy ember, akiben Peter Stubbe-ra ismertek rá. A vadászok azonban nem találtak semmiféle mágikus övet nála, amire hivatkozott, csupán egy közönséges botot a kezében. 

Hamarosan bebizonyosodott, hogy a tiszteletreméltó Stubbe a sorozatgyilkos, és letartóztatták. Bíróság elé került, de vannak kételkedők, akik azt állítják, csak azért vallotta be a szörnyű bűnöket, mert vallatói rettenetesen megkínozták. Ez a tény vezetett rá néhány kutatót, hogy vitatkozzanak, és megkérdőjelezzék Stubbe bűnösségét. Mert mi van akkor, ha csak a babona, vagy vallási rivalizálás, esetleg a politika áldozata volt?  

Bárhogyan legyen, a lényeg, hogy elítélték az ellene felhozott vádakban, és 1589. október 28-án szörnyű kegyetlenséggel kivégezték. Lábait és karjait szétfeszítve, testét egy nagy kerékhez szíjazták, majd egy vörösre izzott forró csipesszel, a hóhér tíz helyen letépte csontjairól húst. Karjait és lábait egy baltával eltörték, végül lecsapták a fejét.

Három nappal később, október 31-én, Stubbe holtteste mellett lányát és szeretőjét is kivégezték, miután bűnpártolásban bűnösnek találtattak, és máglya általi halálra ítéltettek.